1. Szeretek írni, miért ne osztanám meg?

 Ez számomra az egyik legszimpatikusabb gondolat. Valamikor én is így kezdtem. (*ego*) Ha az illető szeret írni, és már egy jó ideje folytatja ezt a hobbit, életstílust, mindenki hívja úgy, ahogy neki tetszik, az feltehetően kíváncsi lehet arra, hogy másoknak mi a véleménye az ő fogalmazásáról. Az is lehet, hogy külső buzdításra, vagy saját magától, de végül is el kezdi megosztogatni a történeteit különböző blogos oldalakon keresztül. Végül teljesen beleszeret abba, hogy itt még alakíthatja is szabad akarata szerint a történet összekapcsolóját; a kinézetet, és már nem is annyira foglalkozik a feliratkozók, vagy kommentek számával. Jó, jó. Persze nyilván mindenki kíváncsi arra, hogy tetszik e az embereknek amit csinál, de ha szereti, akkor nem mindegy?c:

2. Van egy jó ötletem, amit szívesen megörökítenék! Na, mi is ez a blogolás?

 Nem összekeverni ezt a fajtát, az ezután következő divatbloggerekkel! Ezek általában olyan emberek, akik valami új hobbiféle felé tapogatóznak, az írás felé. Ki ne akarnak kipróbálni egy ilyen lehetőséget? Legtöbbször a visszajelzések alapján döntenek úgy, hogy folytatják e, vagy sem, de ha valaki megszereti ezt a dolgot, azt nem állíthatja meg semmilyen negatív kritika!c: Nem is baj. Ne azért írjunk, hogy másoknak tetszünk, hanem azért, mert ez jelenti számunkra az egyik boldogságot az életben. Aztán ha sokat gyakorlunk, mindig egyre jobbak lehetünk. Nyilván múlik ez valamelyest a tehetségen is, de aki kitartó, az bármit elérhet. (vagy nem)

3. Divatbloggerek...

 ,,Olyan menő ez a blogolás manapság... Mi lenne, ha én is elkezdenék egyet? De nincs ötletem... Hm. A Szent Johanna Gimi hatalmas sikert aratott!c: Mi lenne, ha írnék egy ahhoz hasonló blogot? Tuti mindenki oda-vissza lesz érte!" Ezt a fajta hozzáállást csupán egy szóval tudnám jellemezni: Nevetséges. De tényleg. Miért hiszik azt egyesek, hogy egy ilyen történet érdekelni fogja az embereket még vagy... Sokszor? Nem is ez a baj... Semmi tehetsége, és szerintem kedve nincs az íráshoz, de azért belekezd, mert hogy ez milyen menő, aztán majd csodálkozik, hogy ezt az ég adta büdös világon senkit sem érdekel. Három-négy hét után ott is hagyja az ő ,,nagysíkerű" blogját, mert nem kapott hozzászólásokat, és senki nem iratkozott fel. Mi ez, ha nem szánalom?:D Ezekkel nem is érdemes foglalkozni...

4. Csináljunk egy szar blogot, mert annak úgyis olyan nagy olvasottsága van, aztán alakítsuk át jóra!c:

Na, igen. Ez a fajtája nem is olyan ritka, és mégis nagyon sikeres! Ezt majd külön ki is fejtem, hogy miért, de egyenlőre leszögezném, hogy ez az előző fajtához hasonlóan elég szánalmas és hazug próbálkozás. Az emberek miért nem tudnak tisztességes módon feliratkozókat szerezni? Nem lenne jobb nekik, ha elismerés miatt lennének olvasói? Félreértés ne essék! Itt nekem nem a paródiablogokkal van bajom, hanem a csakegycsajszee félékkel, akik csak is azért csinálnak rossz helyesírású, és fogalmazású történeteket, hogy aztán a jobbá alakított fajtája nagyobb siker legyen, mint amit egyébként megérdemelne. Mert azért mégiscsak jobban néz ki 3000 megtekintő, mint 300, nem?c: De erről bővebben majd később... 

Szóval mindenki blogoljon kedvére, elvégre ez egy igazán jó dolog, de gondolkodjunk el azon, hogy mi is az az őszinte blogolás.c: 

Miharu

1. Szeretek írni, miért ne osztanám meg?

 Ez számomra az egyik legszimpatikusabb gondolat. Valamikor én is így kezdtem. (*ego*) Ha az illető szeret írni, és már egy jó ideje folytatja ezt a hobbit, életstílust, mindenki hívja úgy, ahogy neki tetszik, az feltehetően kíváncsi lehet arra, hogy másoknak mi a véleménye az ő fogalmazásáról. Az is lehet, hogy külső buzdításra, vagy saját magától, de végül is el kezdi megosztogatni a történeteit különböző blogos oldalakon keresztül. Végül teljesen beleszeret abba, hogy itt még alakíthatja is szabad akarata szerint a történet összekapcsolóját; a kinézetet, és már nem is annyira foglalkozik a feliratkozók, vagy kommentek számával. Jó, jó. Persze nyilván mindenki kíváncsi arra, hogy tetszik e az embereknek amit csinál, de ha szereti, akkor nem mindegy?c:

2. Van egy jó ötletem, amit szívesen megörökítenék! Na, mi is ez a blogolás?

 Nem összekeverni ezt a fajtát, az ezután következő divatbloggerekkel! Ezek általában olyan emberek, akik valami új hobbiféle felé tapogatóznak, az írás felé. Ki ne akarnak kipróbálni egy ilyen lehetőséget? Legtöbbször a visszajelzések alapján döntenek úgy, hogy folytatják e, vagy sem, de ha valaki megszereti ezt a dolgot, azt nem állíthatja meg semmilyen negatív kritika!c: Nem is baj. Ne azért írjunk, hogy másoknak tetszünk, hanem azért, mert ez jelenti számunkra az egyik boldogságot az életben. Aztán ha sokat gyakorlunk, mindig egyre jobbak lehetünk. Nyilván múlik ez valamelyest a tehetségen is, de aki kitartó, az bármit elérhet. (vagy nem)

3. Divatbloggerek...

 ,,Olyan menő ez a blogolás manapság... Mi lenne, ha én is elkezdenék egyet? De nincs ötletem... Hm. A Szent Johanna Gimi hatalmas sikert aratott!c: Mi lenne, ha írnék egy ahhoz hasonló blogot? Tuti mindenki oda-vissza lesz érte!" Ezt a fajta hozzáállást csupán egy szóval tudnám jellemezni: Nevetséges. De tényleg. Miért hiszik azt egyesek, hogy egy ilyen történet érdekelni fogja az embereket még vagy... Sokszor? Nem is ez a baj... Semmi tehetsége, és szerintem kedve nincs az íráshoz, de azért belekezd, mert hogy ez milyen menő, aztán majd csodálkozik, hogy ezt az ég adta büdös világon senkit sem érdekel. Három-négy hét után ott is hagyja az ő ,,nagysíkerű" blogját, mert nem kapott hozzászólásokat, és senki nem iratkozott fel. Mi ez, ha nem szánalom?:D Ezekkel nem is érdemes foglalkozni...

4. Csináljunk egy szar blogot, mert annak úgyis olyan nagy olvasottsága van, aztán alakítsuk át jóra!c:

Na, igen. Ez a fajtája nem is olyan ritka, és mégis nagyon sikeres! Ezt majd külön ki is fejtem, hogy miért, de egyenlőre leszögezném, hogy ez az előző fajtához hasonlóan elég szánalmas és hazug próbálkozás. Az emberek miért nem tudnak tisztességes módon feliratkozókat szerezni? Nem lenne jobb nekik, ha elismerés miatt lennének olvasói? Félreértés ne essék! Itt nekem nem a paródiablogokkal van bajom, hanem a csakegycsajszee félékkel, akik csak is azért csinálnak rossz helyesírású, és fogalmazású történeteket, hogy aztán a jobbá alakított fajtája nagyobb siker legyen, mint amit egyébként megérdemelne. Mert azért mégiscsak jobban néz ki 3000 megtekintő, mint 300, nem?c: De erről bővebben majd később... 

Szóval mindenki blogoljon kedvére, elvégre ez egy igazán jó dolog, de gondolkodjunk el azon, hogy mi is az az őszinte blogolás.c: 

Miharu